Rezeptideen, Tipps & Tricks in Ihrem Posteingang
Mit dem Wiener Zucker Newsletter
- Monatlich neue Rezeptideen
- Infos zu Gewinnspielen
- Kulinarische Geheimnisse & Produktneuheiten
Manapság kitüntetett figyelem övezi a cukrokat, ennek következtében számos tévhit is terjed velük, elsősorban az egészségünkre gyakorolt hatásukkal kapcsolatban. Nézzük a tényeket a leggyakoribb tévhitek mögött!
Ez a megállapítás csak abban az esetben igaz, ha túlzott mértékben fogyasztjuk. Bármelyik tápanyag (pl. a cukor vagy a zsír) a szükségesnél nagyobb mértékű fogyasztása hozzájárul a kalóriaszükségletet meghaladó, túlzott energiabevitelhez. Ez pedig, amennyiben nem kompenzáljuk mozgással, sporttal hosszabb távon túlsúly kialakulásához vezet. A túlsúly és az elhízás összetett probléma, melynek hátterében több, mint 100 különböző okot azonosítottak a genetikai tényezőktől, az iskolai végzettségen át, egészen a családi és kulturális szokásokig. Éppen ezért valószínűtlen, hogy egyetlen élelmiszer vagy élelmiszercsoport önmagában okolható lenne a betegség kialakulásáért. Kiegyensúlyozott, változatos, mérsékelt adagokat tartalmazó étrenddel, rendszeres, naponta legalább 30 perc mozgással biztosíthatjuk az energia-egyensúlyt, ezáltal pedig az egészséges testtömeg megőrzését, az elhízás megelőzését.
Ez a kijelentés egyértelműen hamis. Az esetek kb. 90 százalékát kitevő ún. 2-es típusú cukorbetegséget elsősorban a túlsúllyal, azon belül is a hasi elhízással hozzák összefüggésbe. A testtömeg csökkentése, illetve az egészséges testsúly megőrzése, az életmód, annak részeként pedig az étrend és a fizikai aktivitás megváltoztatása hozzájárulhat a cukorbetegség megelőzéséhez, kialakulásának késleltetéséhez, illetve már fennálló diabetes esetén segíthetnek a szövődmények kockázatának csökkentésében.
Népszerű tévhit, hogy az élelmiszerekhez hozzáadott cukrok egészségtelenebbek, mint az azokban természetes összetevőként megtalálható cukrok. Azonban maguk a cukor molekulák azonosak. Hiszen az élelmiszeripar által felhasznált cukrokat is természetes forrásból állítják elő. Például a glükózt és fruktózt mézből, gyümölcsökből és néhány zöldségféléből, a laktózt tejből, és a szacharózt (az ún. asztali cukrot) gyümölcsökből, de leggyakrabban cukornádból vagy cukorrépából. A glükóz-fruktóz szirup alapanyaga a kukoricakeményítő, az asztali cukrot cukornádból vagy cukorrépából kivont szirup kristályosításával hozzák létre. Vagyis minden cukor, akár egy élelmiszer, például gyümölcs természetes összetevője, akár egy feldolgozott termék, pl. keksz, jégkrém hozzáadott alkotóeleme szerkezetileg azonos.
Tény, hogy a cukor, akár az összes többi a szájban élő baktériumok által emészthető szénhidrát, okozhat fogszuvasodást, azonban ebből a szempontból inkább a fogyasztási gyakoriság, mint a bevitt mennyiség a lényeg. A cukortartalmú élelmiszerek túlzottan gyakori fogyasztása valóban növelheti a fogszuvasodás kockázatát. Azzal, ha betartunk néhány egyszerű tanácsot, például csak heti 2–3 alkalommal, étkezések részeként fogyasztunk édességet, kerüljük a folyamatos rágcsálást, nassolást, rendszeresen, naponta több alkalommal ápoljuk a fogainkat fluoridos fogkrémmel eredményesen vehetjük fel a harcot a fogszuvasodás kialakulásával.
A közvélekedéssel ellentétben a kristály- vagy asztali cukornak, szacharóznak közepes a glikémiás indexe. A glikémiás index egy olyan mutató, amely a szénhidráttartalmú élelmiszerek vércukoremelő hatását egy standard élelmiszer, rendszerint a fehér kenyér vagy a szőlőcukor (glükóz) viszonylatában mutatja. Mig az alacsony glikémiás indexű élelmiszerek lassabban emelik a vércukorszintet, addig a magas glikémiás indexűek gyorsabban. A különböző cukrok glikémiás indexe nagyon különböző. Míg a szőlő- és malátacukornak (az ún. glükóznak és maltóznak) magas a glikémiás indexe, addig az asztali, vagy kristálycukor, ami glükózból és fruktózból, egy nagyon alacsony glikémiás indexű szénhidrátból épül fel, közepes glikémiás indexű. A tejcukornak (az ún. laktóznak) alacsony a glikémiás indexe. Az egyes élelmiszerek glikémiás hatását több tényező határozza meg, a zsír és rosttartalomtól kezdve, az elkészítési módon át, egészen az adott egyén egészségi állapotáig. Az étkezést követő vércukorszint emelkedést végső soron a különböző élelmiszerek glikémiás indexének kombináliója, illetve az elfogyasztott szénhidrátmennyiség szabja meg.